Miért fontos a tudatosság az egészségünk szempontjából?
Amikor a testünk megbetegszik, gyakran csak a tünetek eltüntetésére koncentrálunk: beveszünk egy gyógyszert, megpróbálunk túllépni rajta, és visszatérni a „normális kerékvágásba”. De vajon megkérdezzük-e magunktól ilyenkor, hogy miért pont most, miért pont ott, és miért pont ilyen formában jelzett a testünk?
Természetgyógyászként azt látom nap mint nap, hogy a test soha nem „csak úgy” betegszik meg. A fizikai tünetek mögött mindig ott húzódik valamilyen elakadás – akár egy régi, eltemetett érzelem, akár egy túlhajszolt életszakasz, vagy egy régóta fennálló, de figyelmen kívül hagyott stresszforrás. Tudatosság nélkül ezeket az összefüggéseket nehéz észrevenni, még nehezebb megérteni, és szinte lehetetlen feloldani.
Az egészség nem csupán a tünetmentességet jelenti. Az igazi jóllét az, amikor harmóniában vagyunk önmagunkkal: a testünk nem küld riasztó jeleket, az elménk nem zakatol folyamatosan, és a lelkünk is békére lelhet. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tudatosan jelen legyünk az életünkben. Figyeljünk arra, hogy mi történik velünk – kívül és belül egyaránt.
Reflexológusként gyakran tapasztalom, hogy már a talpak érintése is olyan folyamatokat indít el, amelyek túlmutatnak a fizikai testen. Egy-egy fájdalmas pont nemcsak szervi terhelésre utalhat, hanem például el nem sírt könnyekre, kimondatlan félelmekre is. Ha a kliens tudatosan figyeli, milyen érzések jönnek fel benne, ha nyitottan és őszintén fordul önmaga felé, akkor a kezelések nemcsak enyhülést hoznak, hanem valódi belső gyógyulást is elindítanak.
Az akupresszúra szintén ezen az elven működik: nem csak egy pontot nyomunk meg, hanem egy egész rendszert érintünk. A meridiánokban áramló energia állapota tükrözi azt, ami az ember életében zajlik. Ha a gondolataink, érzelmeink elakadnak, az energia sem tud szabadon áramolni. A tudatosság ebben az esetben azt jelenti, hogy észrevesszük, hol szorulunk be a mindennapokban – és elhatározzuk, hogy változtatunk.
Sokszor kérdezik tőlem, hogy mi a legelső lépés a gyógyulás felé. A válaszom mindig ugyanaz: az, hogy észrevegyük, mi van. Tudjuk meg, hogy hol tartunk most, mit érzünk, mire lenne szükségünk. Ez a fajta őszinte jelenlét önmagunkkal szemben talán az egyik legnagyobb ajándék, amit adhatunk magunknak – és egyben az egyik legfontosabb eszközünk is a testi-lelki egészség útján.
A tudatosság nem egy bonyolult spirituális gyakorlat, hanem egyfajta életmód. Egy döntés, hogy nem élünk tovább robotpilótán, hanem felelősséget vállalunk magunkért. Hogy nem csak reagálunk az élet eseményeire, hanem értelmezzük őket – és ha kell, új irányt választunk.
Amikor valaki hozzám fordul, nemcsak a fájdalmait, hanem az egész történetét is hozza. A testi tüneteken túl ott vannak az élete kihívásai, örömei, megoldatlan kérdései. És ez így van jól. Mert a gyógyulás nem csak a test dolga. A gyógyulás az, amikor egyre tisztábban látjuk, kik vagyunk, mire van szükségünk, és hogyan lehetünk jobban – nap mint nap, lépésről lépésre.
Éppen ezért hiszek abban, hogy a tudatosság nemcsak fontos, hanem nélkülözhetetlen. Mert amíg nem látunk rá arra, ami bennünk zajlik, addig nem is tudunk változtatni rajta. De ha elkezdünk figyelni, kérdezni, érezni – akkor már elindultunk. És ez az első, legfontosabb lépés.